Péntek. Ismét haladunk kicsit az idöben. Április vegen az uj lakas elsö vendegei Virág es Gergö voltak. Mazlijukra ez a latogatas egybe esett azzal az idöszakkal, amikor Berlin nekünk is megmutatta igazi arcät, ami miatt olyan sokan szeretik a varost turistakent.
Elözmenykent, csak annyit, hogy eletemben elöször tavaly marciusban voltam Berlinben. Az idöjaras a lehetösegekhez kepest nem volt a legjobb, de azert telikabatban is elveztük a varost, mint ahogyan valoszinüleg barmelyik kontinetalis eghajlatu nagyvarost elvezhet az ember egy hideg marciusban.
Egy szo mint szäz Virageknak kurva jo idö jutott Berlinben. Nem ugy mint a Vali&Feka parosnak, akik eppen most erkeznek meg remelhetöleg a repterre, hogy a Budapesti tavaszra vältsak a Berlini fagyoskodasukat (amit azert remelem a szar idö ellenere is elveztek). Szoval napsütes. Aprilis 29-30. Amit kifejezetten szeretünk Berlinben, hogy elkepesztöen sok zöld, park, kert es szabadteri hely van, ami termeszetesen csak ilyenkor telik meg elettel, ami azt jelenti, hogy minden lehetseges felületet a varosban, ahol kifejezetten nem tiltjak ellepik a grillezö emberek, a random illegal bulik, es a sörpadok. Valoszinüleg a negyzetmeterre juto sörpadok szama nem haladja meg mondjuk a Müncheni szintet, de az atlag europai szam valoszinüleg a közelebe sem er. Ennek egyik äldäsos alkotoeleme, hogy az otthoni szokasokkal ellentetben nem az van kiirva az ejjelnappali bolt ajtajara, hogy az üzlet elött alkoholt fogyasztani tilos, hanem ki van rakva harom garnitura mini sörpad (olyan mint a normal sörpad, csak mintha felbevagtak volna) a bolt kirkata mellett, es mint egy frissen vetett agy egy atbulizott ejszaka utan, ugy kinaljak magukat, hogy dobd le magad egy sörre a bolt ele, elvezd a napsütest es ha mar ugyse kell több a boldogsaghoz, maradj meg ket körre. Egy masik szuper dolog Berlineben, hogy gyakorlatilag bärhol fogyaszthatsz alkoholt. Az utcan a parkban, de meg a metron is. Elvileg a metron mar nem legalis sörözni, de a gyakorlatban ez meg nem latszik. Ha botraynosan viselkedsz akkor az esetlegesen szembejövö ellenörök lehet hogy letaszigalnak a szerelvenyröl, de altlaban inkabb a szorakozo(tt) fiatalok elismerö es a folyton zsörtölödö öregek szuros pillantasainak kereszttüzeben sörözget az ember. Pentek-szombat estenket pedig az altalunk hasznalt U8 metrovonal, ami Neuköllnt es Weddinget (a ket legnagyobb törötk populacioval rendelkezö kerület) köti össze, es athalad a kreuzbergi bulinegyeden, kb ugy nez ki, mint a How I met drunk trainje. A harmadik szuper dolog Berlinben az olyan szuper helyek, mint az ominozus epitesi telek az Oberbaumbrücke szomszedsagaban, ahol eltünt a maradek konyakunk, miközben süttetük magunkat a delutani napsütesben. A kepes beszamolo megtalalhato a facebookon es instagramon. Külön felhivnam a figyelmet Virag furcsa am annal viccesebb szokasara, amikor is sport esvagy zöldsegszallitasra leginkabb alkalmas autokat nyal meg.
Ezen a hetvegen sikerült meg azt is elkövetnünk, hogy harom egymast követö este is a vilag legjobb hamburgeret vacsoraztuk, es virag ezt meg azzal is megfejelte, hogy a vilag legkenyelmesebb nadragjaban követte el mindezt. Sok fenyezesre nem szorul a hely, itt kaphato a legfinomabb burger amit eddig Berlinben ettünk. Nagy a hangsuly az eddigen es a Berlinen, tehat, siman elöfordulhat, hogy meg van ennel feljebb is, de nekünk ez is tökeletesen megfelel. Meg szeptemberben talaltuk a helyet, amikor vegül, mint az mar sokaknak elmeseltük, at lettünk bazsava lakasugyileg ket hetre es folyamatos költözes lett a veg. Szertinem az is sokat elarul, hogy mikor odaertünk a helyhez, mar csak a gyerekasztalnal volt hely, de minden kenyelmetlenseget (terdig erö asztal, meg kisebb szek) bevallava fogyasztottuk el vacsorankat. Aztan masnap ugy döntöttünk, hogy normalis körülmenyek között is erdemes lenne megprobalni a helyet ujra, igy ismet a hamburger heaven mellett döntöttünk, es a belülröl meg eppen rozsaszin huspogacsa, a hazi kecsap, es a legjobb eddig fogyasztott sültkrumpli iranti hodolatunkbol megkinaltuk a büfeben dolgozo sracokat egy kis palinkaval, amit a nap vegen megfaradva szivesen el is fogadtak. Aztan beszelgettünk velük egy kicsit, amikor is megtudtuk, hogy a masnapi majus elseje igazi nagy durranas Berlinben. Kiderült, hogy nem a munka elleni tiltakozasbol kezdtek el bedeszkazni a bankok es kirakatok üvegfelületeit szombaton, hanem mert majus elseje az eves punkok vs nacik összecsapas idöpontja. Allitolag az elözö evekben akkora kart okozott ez a parharc (amit az egyik munkatarsam inkabb ugy jellemzett, hogy punkok es nacik a rendörök ellen) mint harom Balatonöszöd. Aztan a masnapi hirekböl megtudtuk, hogy iden valahogy megsem volt akkora összecsapas, de azert igy is zuztak eleg kirakatot es ellenseges allkapcsot a resztvevök (alitolag a halalozasi rata is meglepöen alacsony maradt). Mi mindezt a kuriozumnak szamito “sportesemenyt” nem kockaztattuk meg, hogy közelebbröl megnezzünk, hanem inkabb kikisertük Viragekat a Tegel repterre, mert azt gondotuk, hogy a nemet precizitasnak megfelelöen junius elsejen tenyleg atadjak az uj Willi Brandt utan elkeresztelt oriasi repteret, es meg megnezzük magunknak utoljara Tegelt. Aztan azota kiderült, hogy a repteratadast immar masodjara is elhalasztottak. A repter transzfer utan a nyugati varosreszben setalgatva, ahova valahogy eddig nem sokszor vetödtünk el a Tiergartenben talaltuk magunkat, ahol meglepöen kellemes majalishangulat uralkodott. Belefutottunk egy nagyobb csapat nudistaba is, de az altlaban sokat latott es a gravitacioval közelebbi baratsagban allo masodlagos nemi jellegek utan a Brandenburgi kapunal talatuk magunkat, ahol a majalisok Everestje fogadott minket. Barmelyik magyar baloldali mozgalom kepviselöjenek erösen ajanlom, hogy jövöre szervezzenek egy tanulmanyi kirandulast nemet fövarosba, es nem csak azert, mert jo a sör, hanem azert, mert eleg sokat tanulhatnanak a politikacsinalasrol, de talan meg többet az emberek mozgositasarol es a zemberekkel valo kommunikaciorol. MINDEN fellelhetö part, szakszervezet, erdekvedelmi csoport es baloldali mozgalom KÖZÖSEN ünnepelte egy helyen a majus elsejet. Olcso sör, zsömleböl minden iranyba kilogo grillezett tarja, langos, szolidaritas, fokhagymas kenyer, bratwurst, nyugdijas szambadobszakkör es meg sorolhatnam. Tenyleg erdemes egyszer megnezni. Mindenki jol erzi magat, rengeteg ember kijön, politikusok es aktivistak jokedvüen beszelgetnek a latogatokkal.
No a hetre ennyi. Utoiratba annyit, hogy vegre ismet beköszöntött a szelessav otthon is igy tudunk erkeznek hamarosan kepek is a blogra. Addigi is mindenkinek kellemes hetveget, mi rendesen rapihenünk a jövö hetre, amikor is VEGRE HAZALATOGATUNK!!! Ugyhogy mindenki keszitse a szivet es a gyomrat. Mar csak 5 nap.
Ismet pentek, igy elcsalok egy kis idöt a munkaidöböl blogolassal.
A legutobb valahol ott hagytam abba, hogy atköltöztünk az uj lakasba, kipakoltunk, van lakotarsunk.
A költözessel egyidejüleg, az ujrakezdes jegyeben a kulinaris elvezkedes es tudatossag szempontjabol is szintet leptünk. Ez több összetevöböl all. Egyreszt örök problema a munkahelyi etkezes. Ez mar Budapesten sem ment egyszerüen. Es a szituacio egeszen hasonlo az otthonihoz. A menza/kajarendeles/közeli kajaldak drägäbbak annal, hogy a gyakornoki fizetesböl az ember hetente többször ott kajaljon az ember. Itt Berlinben meg hozzajön az is, ami akar egy önallo posztot is megerne, hogy a nemetek (de a bevandorlok, azaz kebabosok, vietnamiak stb stb.) NEM VICCELNEK A KAJAVAL. Sem mennyisegeben, sem minösegeben (legalabbis eddig nem futottunk bele aranytalanul szar kajaba, ertsd lehuzos büfekaja, atbaszos etterem stb.) meg a turistalehuzos indiai etteremben is pozitivan csalodtam mult penteken. Rövidre fogva, a rendelös/közelben vett kaja nem emberi mennyisegü, szepen kikerekedne a melos, aki 8 oran keresztül a szamitogep elött termeli a GDP-t. (Nem is ertem, hogy az egyik fönököm, aki feltünöen sokat=mindig kajarendel pizzat/pastat/azsiai kajat nem hizik Reiner Calmunddä (http://de.wikipedia.org/wiki/Reiner_Calmund)) Szoval adott a helyzet, nagyon dragan lehetne nagyon sokat enni… Ezert kenytelenek vagyunk sajat es a penztarcank erdekeben otthon fözni. Amit tökre elvezünk. Probalunk valtozatosan fözni, minel több zöldseggel valameyynire egeszsegesen is. (Meg nem szippantott be minket az itteni bio-kaja mania). Persze vannak idöszakok, amikor motivacio hianyaban nem fözünk ,de azert alakul a dolog… Masreszt estenkent alkalmankent Anettel kiegeszülve tök jo vacsikat szoktunk összedobni, jellemzöen azokon a napokon amikor melohelyre nem vittünk otthonrol kajat. Teljesen rakattantam a BBCGoodfood oldalara, amit mar jo ideje követek, de csak a költözes ota kezdtük el kiprobalni a recepteket is, es mindenkinek csak ajanlani tudom.
Harmadreszt pedig Kata hatasara elkezdtünk(tem) sajat kenyeret sütni. Annyira profik azert meg nem vagyunk, mint Kata, aki sajat kovasszal rendelkezik, de valahol el kell kezdeni. Korabban megdönthetetlen tabuk hullottak porba semmi idö alatt. Korabban azt gondoltam, hogy a kenyer valami elkepesztöen bonyolult es veszödseges küzdelem aran kerül elöbb a peksegbe, majd a hasamba. Es nem. Liszt, viz, elesztö, so es kesz. Szombat delutan bekever, vasarnap delutan megsüt, közben megkel a cucc, es vasarnap delutan frissen sült kenyeret lehet majszolni a forma-1 utan. Az elsö kenyer sütese abszolut flow elmeny. A sütö elött ülve neztem ahogyan eletem elsö kenyere aranybarnara sül. Aztan a masodikbol kimaradt a so, vagy legalabb is nagyon keves került bele, igy meltanyltalanul elfeledve hanykolodott konyharuhaba tekerve napokig a konyhapulton, amikor mar mar azon gondolkodtam, hogy az örök buzamezökre küldöm köve szaradt gyermekemet, amikor bevillant a megoldas (http://www.origo.hu/tafelspicc/technologia/20120414-zsemlemorzsa-hazilag.html) es szuperfinom wienerschnitzel kabatkent vegezte. A harmadik kenyernel mar elszallt minden kezdeti felsz es jöhetett az elvetemült hedonizmus egy szaritott paradicsomos fokhagymas bazsalikomos kenyerlepeny formajaban. A kezdeti sikereken felbuzdulva pedig a sajat kovasz beinditasan gondolkodom, de egyelöre meg a hatastanulmany keszitesebe sem kezdtem bele. Csak hogy a keretes szerkezet jegyeben visszakanyarodjak a költözeshez, de azert egy kis gasztrovonalat is csempesszek a dologba, az irodank jövö heten költözik, igy ma delutan grillparti lesz a tetön. Bucsuzunk a szomszed irodatol es a Humboldt epületetöl.
Mindenkinek szep hetveget es grillpartit minden kertbe!
Hello Mindenki!
Nagyon regen irtunk mar ide, kicsit leszakadtunk a blogolasrol. Sok minden törtent, ami miatt nem jutott idö a blogolasra.
Kezdjük ott, hogy elköltöztünk. Eddig volt ugye a Nyanyalak, sokan lathattatok a maga szepsegeivel együtt, kezdve a neni altal megalmodott csodakkal, mint a beton dohanyzoasztal, stb. stb. aki latta az tudja. Az uj lakas csodalatos, mondjuk ennek az volt az ara, hogy magunk rendezzük be, a költözes minden nyügevel együtt. Kocsiberles, Ikea-reggeli majd butorvasarlas (a facebookon követhetöen minimal lett a berendezes, amit nagyon szeretünk), vissza a Nyanyalakba, minden cucc a kocsiba be. Atkamionozas az uj helyre, a jegesö közepen kipakolas, jegesö közben izzadas, majd vissza a Nyanyalakba. Persze elötte atbuszoztattunk egy böröndnyi cuccot, meg egy böröndnyi porszivot a regiböl az ujba. Kiporszivoztunk majd hazafele betoltunk egy BigMacet a mekdonalcban, amire szerintem honapok ota nem volt pelda (masnap ra is duplaztunk) ennek tudataban a vilag legjobb hamburgeret harom egymast követö nap enni nem is nagy tulzas, de erröl majd kesöbb. Meg par napig elveztük a Nyanyalak vendegszeretetet, ami utan elkezdödhetett a napokig tarto nagy butorösszeszereles, berendezkedes kipakolas. Arrol meg nem is beszeltem, hogy az uj lakasban harman lakunk Anettel, de ö csak most erkezett meg (marhogy a butorösszeszereles idöszakaban) az otthoni husvetolasrol. A husvet szoval költözessel telt, az uj környek (Neukölln) egeszen jo, bar a fönököm szerint gegszterkörnyek. Teny, hogy a fönököm a “berlini Raday utcaban” lakik, es teny, hogy rengeteg török lakik a környeken, szerintem lazan többsegben vannak, de egyreszt mi is bevandorlok vagyunk, masreszt a sajat paranoiamat leszamitva egyetlen negativ elmenyem sincs a törökökkel kapcsolatban, es különben is ezek nem ugy törökök, mint ahogyan azt gondoljuk, hanem berlini vagy nemet törökök, többsegük mar itt született Nemetorszagban, es valojaban nem is Neuköllnben lakunk, hanem Britzben, csak azt senki sem tudja hol van… :) Vissza Anetthez, (remelem az erzes kölcsönös, ha olvasod ezt itt) tök jo együtt lakni valakivel, jo hogy van otthon valaki rajtunk kivül, jo együtt fözni, könnyebb takaritani, es szerencsere van külön szobank, ami a lehetö legtavolabb van a lakasban, igy Anettnek sem kell meghallania egy erösebb pukit es nekem sem kell azon frusztrali magam, hogy ki merjem e engedni a szellemet a palackbol. A környek felfedezese meg varat magara, es sajnos vagy nem az is, hogy ezt megosszam veletek, de back to work van. Remelem legközelebb nem lesz ekkora szünet ket poszt között.
Közben a facebookon es instagramon folyamatosan spamelünk izgalmas es kevesbe izgalmas kepekkel.
Egy pakolós 4 napos hétvége (nem könnyítette meg a dolgunkat a havazás és a jégeső sem, de mára már elmúlt) után eljött az utolsó esténk a Nyanyalakban. Kicsit hihetetlen, de fél évet laktunk itt, ami így soknak tűnik, de azért hipp-hopp eltelt. A húsvét közepesen volt igazi húsvét, locsolás és zabálás helyett betegség és költözés volt a program, húst meg egyébként is ettünk eddig is. Pénteken összepakoltunk, szombaton béreltünk kocsit (vagy inkább nevezzük kamionnak) és vettünk hasznos dolgokat a svéd bútor áruházláncban (matracot, asztalt és egy szekrény-polc-nemtudomeldöntenihogymineknevezzemet). Elkezdtünk bepakolni a lakásba, ma még levegővel töltődik a matrac, mert betartjuk a svédek előírásait, biztos tudják mit miért írtak a használati utasításba. (Egy matracnak is van használati utasítása…biztos van, aki nem tudja, hogy mire való, vagy hogy vízszintesen kell használni…) A vasárnap meg külön szép volt. Mivel utolsó előtti vendégeink érkezése előtt úgy döntöttünk, hogy már mindjárt költözünk és nincs kedvünk takarítani, sikerült az utolsó 2-3 hétben olyan undorítóságot csinálni magunk körül, hogy 1 teljes napig takarítottuk a 32 nm-es lakást. A dzsuva utolsó szemtanúi (Deákok és Pál) bizonyíthatják, hogy nem volt könnyű dolgunk, bár amikor itt voltak, akkor még nem volt 100%-os a káosz és igénytelenség, ami körül vett minket… de aggodalomra semmi ok, sikerült tökéletesíteni a legvégére.
Még októberben, amikor beköltöztünk, terveztük, hogy csinálunk egy posztot a Nyanya saját készítésű vagy csak szimplán szép dolgairól. Ez kimaradt, de lassan pótoljuk, most, hogy a saját cuccaink már nincsenek itt, készítünk pár képet…majd. De tuti nem marad el!
Az új lakásról majd később, a vendégágy beszerzése még folyamatban van, de egyelőre a hűtő még aktuálisabb. Addig a kamrában nyitott ablaknál egy dobozban várakoznak a hűteni valók… Úgyis hideg van basszameg.
-
- Tökre tetszik a laposfejü lány táskája.
-
- Az melyik?
-
- Amelyik elfutott.
“Nem olyan nagy az a park…” (Agi)
Kivancsian varom hogy majd ” tuti megtalaljuk oket”
Otthon hosszúhétvége, itt betegeskedés. Ezzel tudnám összefoglalni az elmúlt hetünket. Pont egy hete szombaton, jó munkaerőként hétvégén arra ébredtem, hogy hosszas ellenállás után engem is elkapott a dögvész és kidőltem. Takony, köhögés, slejm. Nem volt kifejezetten szép történet, ráadásul a jóléti görbém egészen jól lekövette a válság alakulását, azaz a mélypont után csak lejjebb volt. Ez abban csúcsosodott ki, hogy hallva a köhögésemet a főnök hazaküldött (nincs még 14 napig tb-m) amire aztán két napot még ráhúztam, így élőben tudtam követni, hogy nem vagyunk gyarmat, és hogy megint jó sokan voltak a millás tüntetésen. Március 15, sajnos nem volt kokárdánk, de ha lett volna sem látta volna senki, mert itthon fetrengtem.
Aztán pénteken már mentem dolgozni, egyből beköszöntött a jó idő, az ablakom alatt 5 percenként elhúzott egy városnéző hajó tele vidáman sörözgető turistával. Vágytam a szabadba, mint lapos béka a főút túloldalára.
De egy újabb nemzeti ünnepen ez megvalósulni látszik. Megyünk a spanyolokkal St. Patrick’s Day-t ünnepelni. Grillezünk a szabadban, majd benézünk a berilni St. Patrick’s Day Festival-ra egy kis ingyen kajára meg ha tudjuk megnézzük az Írország-Anglia rögbimeccset. Remélem lenyomják a pudingfejűeket! Mindenki öltözzön zöldbe és irány a park!
én amúgy számon tartom hogy hol romlott el az életem: 11 éves voltam és a seggig érő gyönyörű hajamat levágta egy kibaszott ostoba picsa fodrász fülig érőre
Lencsi
Kezdjük ott a dolgot, igen, végre felvettek dolgozni. Újabb kis lépés vagy inkább nagy berlini kis életünkben…
Még mielőtt elkezdtem volna dolgozni, a cég összes (értsd: velem együtt 6) dolgozóját meghívta a nagyfőnök egy stand-up comedy TV felvételére és mondták, hogy menjek én is. Gondoltam, magamtól soha az életben nem fizetnék egy ilyenért 30 eurót, és ez egy jó alkalom lehet megismerni a munkatársakat. Maga a stand-up két felvonásból állt, az első része még valamennyire rendben is volt, bár a viccek felét nem értettem, vagy csak szimplán nem volt vicces. Viszont annyira koncentráltam, hogy a második felvonást már gyakorlatilag nyitott szemmel végig aludtam. Meggyőződésem volt, hogy csak a német nyugdíjasok röhögtek a poénokon, de gondoltam, biztos csak előítéletes vagyok a német humorral szemben és igazából én vagyok a szarfej. Aztán az előadás végén a kb. velem egykorú német munkatársak is mondták, hogy nem volt vicces. Úgyhogy kicsit feljebb húzták a német humort a szememben, azaz ha ők sem találták viccesnek, akkor valószínűleg azt találják majd viccesnek, amit én is és az azt jelenti, hogy van humoruk, annak ellenére, hogy németek. Persze az én humorom megkérdőjelezhetetlen. No mindegy, valamikor a Sat1-en lesz a műsor. Mondjuk nem ugráltam a leghátsó sorban, úgyhogy nem sok esélyt látok rá, hogy TV sztár legyek, de aki kínozni akarja magát az keressen rá és hátha a műsorban egyszer csak meglát egy ismerős arcot.
Csütörtökön már mentem is dolgozni, ami elég fárasztó volt, nem tudom miért, de nem gondoltam, hogy ha 8-9 órán keresztül németül tolják nekem a mindenféle IT-s dolgokat az ennyire tönkre vág. Igazából nem tudom mit vártam, mert azt tudtam, hogy fogalmam sem lesz, hogy miről lesz szó, és mindezt németül fogják elmagyarázni. Úgyhogy a hétvégére előirányoztam egy kis utána olvasást a html kódok világának. Mondjuk keveset sikerült teljesíteni (értsd: semennyit), de még van egy kicsi a hétvégéből.
De a lényeg, hogy minden pénteken 9-re kell járni. Egyébként is, de amikor 3/4-10-re értem be csütörtökön, a kapunál azt mondta a belga gyerek, hogy szerinte mi leszünk az elsők… De péntekenként a főnök reggelit készít. Elég menő terülj-terülj volt, csinált avokado krémet meg volt mindenféle sajt meg husi meg krém meg zöldség meg eper meg nutella meg lekvár, valami körözött szerű izé meg gyümölcslé meg croissant meg barna zsemle meg nem barna zsemle meg magos zsemle. És jóóól telezabáltam magam.
Szegény Mór, szerintem ma már többen ismerik egy levesről, mint az Aranyemberről. Mondjuk be kell valljam, én is többször ettem bablevest életemben, mint ahány oldalt elolvastam az Aranyemberből…
Ma (reggeli után - pirítós, narancslekvár, bayerische kéksajt, tea - bevásárlás előtt) szuper romantikus eset esett meg velünk - 48 hónap mégis csak 48 hónap - mindketten arra gondoltunk, hogy úgy ennénk egy jóó bablevest, lehetőleg gyerekökölnyi csülökdarabokkal, jobb híjján oldalas, vagy akár bármi füstölt hússal. Előzetesen lecsekkoltuk az interneten a pontos receptet, mert körülbelül mindenki tud egy bablevest főzni, de azért mégse szerettünk volna háromkor a kemény bab és a rágós hús fölött ülni. Áztassuk be a babot előző este - hahh ebből konzerv lesz. Nemhogy nem megyünk vissza tegnap estig, de egy-másfél órát sem fogunk várni, míg a bab kiáztatja magát. Ja meg hogy a füstölt húst is áztassuk be. Persze. Kezdjük ott, hogy nem lehet a kétemeletes Kauflandban füstölt húst venni, hentes meg a franc se tudja hol van. A szerencse és a német tömegízlés - meg a Kaufland kínálata - azonban a mi oldalunkra állt. A mindenféle kocsonyás állagban (látni kell, elmesélhetetlen, én már többször eljátszottam a gondolattal, hogy benevezek az egyik bizarr üvegre, de Ágit a hányinger kerülgeti akárhányszor feléjük nézek) úszó húsdarabok mellett találtam egy vákumcsomagolt, pácolt, főtt, konyhakész, csülökdarabot. (“Ne a kocsonyát nézd mellette, hanem hogy ez egy CSÜLÖÖK - 2.5€ ért”) Hazaértünk, vákumcsomagolás felvág, csülök kivesz, és ekkor láttam, hogy tényleg evésre kész a konc. Szuper puha, omlós és szinte magától leugrik a csontról, egyszóval tökéletes. Rövidre vágva a sztorit, leves-zöldség-bab-csülök—> az előre megfőtt csülöknek és a konzervbabnak köszönhetően kb. egy óra alatt olyan szuper finom csülkös bablevest csináltunk hogy még most is itt pihegünk a kanapén, még mielőtt elindulnánk az IKEÁBA egy képkeretet venni a lakás új díszének. Egészen biztos, hogy szeptember óta - de mivel augusztus nem az a tipikus csülös bableves szezon - nem ettünk ilyen jó, magyaros, csülkös levest, amiért külön köszönet jár az Univernek, amiért piacra dobták a Gulyáskrémet és az Erős Pistát.
Egy rövid szösszenetet szeretnek csak megosztani veletek. Ugy esett, hogy munkaügyben levelet kellett feladnom, a postan, belyeggel meg minden, amire legalabb 15 eve nem volt pelda, nemtudom hogyan de eddig egszen megusztam a temat.
Szoval a lenyeg, hogy itt nem kell megnyali a belyeget ragasztas elött, mert a belyeg egy MATRICA!!!
Már egész régen elhatároztuk, hogy elmegyünk moziba, de eddig valahogy nem néztünk utána, hogy itt hogy működik. Tegnapra terveztük be a dolgot, és ha nem indulok el túl későn, és valamilyen oknál fogva eszembe jut, hogy két Babylon mozi is lehet a városban és betervezem, hogy még enni is kellene előtte, akkor talán elérjük a filmet, amit kinéztünk. Sajnos mire odaértünk, a mozinap miatt rengetegen voltak, így kb. 3 perc alatt föladtuk és egy durva kreuzburger mellett döntöttünk. Mivel arra emlékeztünk, hogy van egy vetítés fél 10-kor is, egy másik moziban, elindultunk oda.
Út közben megálltunk egy jó kis baklavásnál. Akartunk kérni 1-1 kis cukorban tocsogó sütit, és elnyammogni ott helyben, mire a pasi mondta, hogy ez nem így megy és elővett egy dobozt, hogy abba rakja, amiket kérünk, de kérdés nélkül elkezdte telepakolni a dobozt, majd szóltunk neki, hogy elég lesz már, soha az életben nem fogjuk ezt mind megenni (5 baklava egyszerre kicsit soknak tűnt). Kicsit morci fejjel még jól belecsöpögtette a baklavalöttyöt a dobozba, majd lemérte. Egészen nagyot néztünk amikor a fél vagyonunkat elkérte érte. Nem nagyon értette a bácsi, hogy miért nem kérjük tele a dobozt és miért akarunk csak 1-et enni. Mindenesetre finom volt, de a 6,60 euroért még fáj a fogam kicsit.
Aztán elindultunk a mozi felé, amit egész könnyen meg is találtunk. Az első kiírás még az utcán volt, miszerint a mozit a háztömb harmadik udvarában keressük, az 5. emeleten. Ez már kisit fura volt, de gondoltuk, sebaj, mozizni jöttünk. Megtaláltuk a lépcsőházat és felcaplattunk az 5. emeletre (hihetetlenül magas emeletek voltak hihetetlenül nagy lépcsőfokokkal), ahol gyakorlatilag egy régi ház legfelső emeletéből egy két termes mozikomplexumot hoztak létre, bárral és büfével.
Igazából rájöttem, hogy ilyen menő moziban még soha nem voltam. téglából épített padsorok vannak, amikben szuper kényelmes székszerűségek vannak. Természetesen minden sorban van két személyes ülés is. Az, hogy a büfében megveszed a pohár borodat vagy üveg sörödet és még meg is ihatod bent, teljesen normálisnak tűnt. Azaz az a két ember aki velünk együtt nézte a filmet, az sörözött, a másik kettő, aki az egyel korábbi filmet nézte, borospohárral jött ki a teremből. (Ebben szuper titkosan el volt rejtve, hogy a mozi gyakorlatilag üres volt). Cserébe általában eredeti nyelven adják a filmeket, amit persze nekünk nem sikerült belőnünk, így George Clooney magyar német hangja egészen furcsán hangzott. Mindenesetre megvan az új kedvenc mozim, kino fanoknak ajánlott program lesz :)
Éppen most értünk haza a címben megnevezett mű koncertjéről. Egészen jó volt, de volt pár furcsaság. Az egész egy gimi koncerttermében volt. Alapból, hány giminek van koncertterme, hátmég ilyen szuper?
Személy szerint nem értettem, hogy összesen 13szor kellett tapsolni, a kétfelvonásos, előadás alatt. Az még rendben van, hogy a besétáló kórust megtapsoltuk, de ezután még egyszer külön tapsot kapott előre a karmester. hmm mi van ha borzasztó az előadás, vagy elkezd összevissza hadonászni amitől az énekesek begerjednek és az egyébként Barney-ra hasonlító multifunkciós ütőhangszeres pas fejével kezdik el verni a gondot? Egészen biztos, hogy a műveletlen bunkó csodálkozik bennem, szerintem általános iskola óta nem voltam klasszikus zenei koncerten, (utólag is köszi a gimis énektanárnak, akinek sikerült kifejezetten távol tartania mindenféle klasszikus zenétől). JA és a legfurcsább, hogy ennyi tapsikolás után feltűnt, hogy a németek nem ismerik, de legalább is nem használják a vastapsot. Pedig én lelkesen próbálkoztam, egy két eltévedt ember elkapta a ritmust, de ennyi. Ez biztosan Kodály műve lehet… Ja és a koncert végén felállt egy nő, valószínűleg az egyik szervező, megköszönte a részvételt, majd felhívta a figyelmet, hogy a zenélés nemcsak örömet okoz másoknak, de kemény anyagi vonzata is van, szóval nagyon szívesen veszik, ha az ajtóban támogatnák a művészetet. És láss csodát a németek fizettek, mintha muszáj lett volna. Két mosolygós nő egy-egy kosárkába gyűjtötte a bankókat az adni vágyóktól (és voltak a kosárban 50 eurósok is…) de én egyetemista/gyakornoki reflexből elfordítottam az arcomat és angolosan távoztam, míg Ági dobott egy eurót az éhező zongoristának.
A legbosszantóbb hiányosságuk azonban egyértelműen a büfé nem létezése volt. Szomjas maradtam. Pedig az odafelé úton már azt terveztem, hogy azt fogom írni, hogy a büfé legnagyobb hiányossága egy jó kis unikum volt, így kénytelen voltam beérni egy sörrel és egy pereccel, de nem ezt írom… Jóéjszakátmindenkinek.
